Tudásháló

Takácsné Kocsis Anikó: Az olvasóvá nevelésről

Valóban közhelyszerűvé vált a megállapítás: „egyre kevesebbet olvasunk”.

Még elkeserítőbb a helyzet, ha a fiatalabb korosztályt, a gyermekeket, az iskolába járó tanköteles diákokat vizsgáljuk: csak nagyon kevesen vannak köztük olyanok, akik hetente legalább egyszer könyvet vesznek a kezükbe tudásuk gyarapítására, bővítésére (nem tankönyvről van szó), míg a kamaszkorúak tekintetében már az is örvendetesnek tekinthető, ha (az általános iskolában csupán évi egy, legfeljebb kettő) a kötelező olvasmánnyal megismerkednek.  A problémát a tankönyvírók, szerkesztők is észlelték:  a kötelező olvasmányok - munkájuk nyomán több esetben is - a projektmódszer segítségével dolgozhatók fel a tanórákon. 

Az olvasás nélküli létezés beláthatatlan következményeket hordoz magában: a következő generációk kulturális érzékenysége eltompulhat, a közízlés színvonala csökkenhet, nem leszünk képesek megkülönböztetni az igazi értéket a semmilyen mondanivalóval nem rendelkező, csak a tömegigények kielégítésére szolgáló fércművektől.

A probléma hatalmas, de burjánzása talán nem megállíthatatlan. Irodalomtörténészek, írók, pedagógusok és egyéb – a jövő nemzedékéért felelősséget érző – szakemberek keresik a megoldási lehetőségeket folyamatosan. Természetesen nem egységesen gondolkodnak ők sem a témáról, többfajta elképzelés született az évek során.

Az egyik ezek közül azt tartalmazza, hogy a széles körben kedvelt, népszerű irodalmi alkotások megismertetése a diákokkal jelenthetne egyfajta megoldást az olvasás presztízsének (és ezzel együtt hasznosságának) visszaállítására. Nyilvánvalóan az előbb említett körből is csak a magasabb színvonalú, megfogható kulturális minőséget képviselő művek jöhetnek szóba. Ez a kérdéskör az elmúlt évtizedben különösen aktuális volt a különböző világsikert arató, több százmillió eladott példánnyal rendelkező ifjúsági regénysorozatok (pl. Harry Potter, Alkonyat) kapcsán.

Vannak olyan vélemények, amelyek a világháló használatát, a böngészést is üdvözlik, hiszen ahhoz is elengedhetetlen az olvasás. Természetesen ez tagadhatatlan, de a klasszikus műveltséghez vajmi kevés köze van (tekintsünk most el az e-booktól és a tudományos érdeklődést célzó olvasástól).

Ugyanakkor az olvasás megszerettetését nem lehet és nem is szabad csupán a fiataloknál megjelenő problémaként kezelni. Kikerülhet valaki az iskolából úgy, hogy önszántából soha semmilyen regényt, könyvet nem fog már életében elolvasni – nem beszélve itt a funkcionális analfabéták népes táboráról és itt nem kifejtve az ezzel járó társadalmi és személyes hátrányokat, sőt veszélyeket. A jó szándékú és szociálisan érzékeny, társadalmi felelősségérzéssel bíró személyeknek, pedagógusoknak és az államnak is kötelessége, hogy a fent említett hozzáállást az olvasáshoz a minimumra szorítsa. Jó terep erre az iskolai oktatás, az irodalom népszerűsítése, támogatása. Ezek sajnos nem működnek a szülői ház pozitív példamutatása nélkül; ennek hiányában az oktatás – bár  a leginkább befolyásoló tényezők közé tartozik -  az olvasóvá nevelést egyedül  nem oldhatja meg.

A népszerű irodalomnak nagyobb teret engedő felfogással szemben többen megfogalmazták kétségeiket, pl. Veres András (http://www.magyartanarok.freeweb.hu/Veres_A_Kritika.html).

Ők a humanista-klasszicista ideológiának megfelelően kizárólag remekműveket tanítanának, mint ahogy az Mária Terézia, de legkésőbb Eötvös József korában történt. Véleményük szerint a világ- és a nemzeti irodalom alapműveinek megkérdőjelezhetetlen szerepük van a népművelésben, így semmiféle „bestsellerek” nem vehetik azt el tőlük. Az olvasó, a tanuló a művészet elismert nagyságaival, köztiszteletben álló, megbecsülésnek örvendő alkotókkal és műveikkel ismerkedhet meg, melyek örökérvényű, soha el nem avuló értékeket, tanulságokat hordoznak; ez sajnos az ún. népszerű regényekről nem mindig mondható el.

Az adott korra jellemző, magas művészi szintű, megformáltságú irodalmi nyelvezet további előnyt jelent a „magasabb kultúrával” való találkozásra, elmélyedésre.

Az igényes lektűrök, a közkedvelt alkotások védelmezői általában éppen ezt az utolsó pozitívumot kritizálják leginkább: úgy gondolják, hogy a pontos, finom, esztétikai igényű mondatalkotás, szóhasználat a mai kor befogadójának- különösen az ifjúságnak- már nehézkes, gátolja a gördülékeny olvasást és a szöveg értelmezését.  A nagy terjedelem szintén elriasztó erővel hat, hiszen számos középiskolásnak már egy négy-öt oldalas novella önálló feldolgozása is gondot okoz, nem szólva az 1000-1500 oldalas nagyregényekről. A több szálon futó, számos szereplőt mozgató, nagy idő- és térbeli távolságokat átfogó, esetleg fontos lélektani, belső történéseket részletesen ábrázoló művek bonyolultsága, nehezen követhetősége újabb negatívumként jelentkezhet. Ráadásul előfordulhat, hogy a szereplők gondolkodásmódja, vívódásai, döntési helyzeteik és kényszereik már távol állnak a XXI. század emberétől, így ez szintén a pozitív olvasásélmény megszületését hátráltathatja.

A fentiekkel ellentétben a népszerű irodalom világos, közérthető nyelvezettel dolgozik, sokszor (főleg az ifjúsági művek esetében) a köznyelv vagy az ifjúsági nyelv stílusában íródik az egész szöveg. Terjedelmük általában rövidebb, ritkán érik el a 3-400 oldalt. A cselekményelem kevesebb, gyakran egy szálon fut csupán. Ezek a tényezők megkönnyítik a befogadást. Mivel többnyire a jelenben vagy a közelmúltban zajlik történetük, az alkotások fő-és mellékalakjainak érzelmi világa, lelkülete, ideológiája, az általuk képviselt eszmék valószínűleg jobban átérezhetők, mint az egy-két évszázaddal ezelőtt született regényekéi.

Ennek az álláspontnak is van létjogosultsága. Én úgy vélem, a komolyabb minőséget képviselő, mégis könnyedebb hangvételű és stílusú művek megismerése ( természetesen szigorúan a klasszikus műveltséghez tartozó művek megtanítása mellett) nagymértékben elősegítheti az irodalom megszerettetését.  Vegyük például az Odüsszeiát! Homérosz alkotása az egyetemes emberi kultúra megkerülhetetlen része, a világirodalom egyik első megkérdőjelezhetetlen ékköve. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy nyelvezete, szóhasználata – fejet hajtva kétségtelen és egyértelmű szépsége előtt – megnehezíti a befogadást.

 A másik  oldalhoz –tehát a könnyebb befogadáshoz tartozó művek köréhez -  tartozónak érzem a klasszikus művek közül pl. Voltaire Candide avagy az optimizmus c. kisregényét. Ebben az alkotásban minden megtalálható, ami elnyerheti egy középiskolás tetszését és elvezethet az irodalom megszeretéséhez: fordulatos cselekmény, megfelelő mennyiségű humor, olyan típusú főhős, akivel könnyen lehet azonosulni, idegen országok, egzotikus tájak, rövid fejezetek. Persze a 16 év körüli korosztályt már nehezebb rábírni az olvasásra, de a Candide remek lehetőségeket nyújt erre.

Az oktatott  irodalmi kánonban az ehhez hasonló művek kisebbségben vannak, ezért látnám előnyösnek a népszerű  vagy – akár a napjainkban ( hiszen sok klasszikus a saját korában ennek számított) a „ponyva” kategóriába sorolt - elismertté vált írók műveinek megismertetését. A teljesség igénye nélkül, csak jelzésértékűen utalva Mark Twain, Rejtő Jenő, Agatha Christie, Ed McBain, Ken Follett műveire.

 Az olvasást közelebb hozni a gyerekekhez, a fiatalokhoz volt a célja a Klasszikusok könnyedén c. sorozatnak. A lerövidített és az átírt eredeti szövegektől várják az olvasás megkedvelését. Sokunk nem ért ezzel egyet, mert valahogy pont az vész el a művekből, aminek „klasszikusságukat” köszönhetik. ( Ennek kifejtése egy másik dolgozat témája lehetne.)

Kelemenné Felleg Edit: Csak az ember olvas

Márai Sándor gondolatát választani az olvasásról szóló cikk címének elég közhelyes megoldás.

Vagy mégsem? Játsszunk el a szavakkal! Az ember csak olvas? Egyáltalán az EMBER OLVAS? 

Természetesen az ember nem csak olvas. Érez és együttérez, szeret és gyűlöl, segít vagy cserbenhagy, old és köt, életet ment és gyilkol. Az ellentétekkel az emberi élet sokszínűségét szeretném bemutatni. És rámutatni arra, hogy nem mindegy, emberi mivoltunkat hogyan éljük meg. Meggyőződésem, hogy ha OLVAS AZ EMBER, akkor emberibb, együttérzőbb, megértőbb lesz, olyan teremtmény ezen a veszélyben lévő Földön, amely nem "sárkányfog-vetemény", hanem a létezés diadala. Olyan lény, aki észreveszi, értékeli, védi és teremti a szépet. Olyan lény, aki az elesettet felemeli, és nem a mélybe taszítja. Olyan lény, aki élete végén derűsen búcsúzik ettől a világtól, mert tudja, hogy amit alkotott, az jó, és akik tovább élik az életet, azok is jók. Olyan lény, aki tényleg kiemelkedik az élőlények sorából, mert EMBER.

Általános iskolai tanár vagyok, magyar - történelem szakos. Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket tanítok. Tanítványaim között kevés (hiányzik?) az olvasó. Az okokat megfejteni - erre nem vállalkozom. Okoljuk a digitalizált világot, a médiát, a reklámokat, a szülői elhanyagolást, stb. Ezek mind közrejátszanak több - kevesebb arányban. A következményekkel nap mint nap szembesülök: tanulási, szövegértési nehézségek, a kudarcokból születő agresszió, tájékozatlanság s az ebből fakadó félreértések, befolyásolhatóság, önzés, a szolidaritás hiánya, a gyengék, mások kigúnyolása, tiszteletlenség - hogy csak a legfájóbbakat említsem.

Mennyi ebből az én felelősségem? Sok! Lehetőségem? Nem elég. Nagyon szeretek felolvasni a gyerekeknek. Verset, mesét, novellát, regényrészletet. A felolvasás nekem is és nekik is élményt szerez. Szeretjük. Elrepülünk térben és időben, szörnyülködünk, álmélkodunk, nevetünk vagy szomorkodunk. Együtt. Soha annyi figyelmet nem kapok, mint amikor egy jó szöveget olvashatok nekik.  

 

De - és jöhetnek az untig ismételt problémák: nincs elég idő, szorít a tantervi követelmény, elavultak, régiek a szövegek, ennek a korosztálynak nehezen érthető, sokszor meg kell szakítani vagy ki kell egészíteni a felolvasást szómagyarázatokkal, fejleszteni kell az olvasástechnikát, ezért a tanulókat kell olvastatni, fel kell készíteni a középiskolára.

Ez sajnos mind igaz. Mégis úgy gondolom, hogy főleg az én helyzetemben lévő pedagógusnak időt kell szakítani a felolvasásra. Ha pár percre is, de élményt kell nyújtanom a gyerekeknek. Olyan érzésekkel, sorsokkal megismertetnem őket, amelyhez szűk kis világukban nem férnek hozzá. 

„Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermeknél kell kezdeni.” (Benedek Elek). Hogyan fogjunk tehát hozzá? Az olvasóvá nevelés fontossága több fórum, megbeszélés témájaként szerepel. Az előadók, hozzászólók elmondják, hogy a mai fiatalok keveset vagy egyáltalán nem olvasnak, hogy a modern technikai fejlődés termékei mellett nem értékelik a könyvet, nem beszélve a funkcionális analfabetizmus elterjedéséről. A legújabb PISA-felmérések szerint a magyar fiatalok 40 ország között az alsó harmadban állnak a szövegértés tekintetében. Ezért olvassunk és olvastassunk sokat!

De nem mindegy, hogy milyen könyvet, szöveget adunk a gyermek kezébe, vagy hallgattatunk meg vele. Meggyőződésem, hogy az iskolai oktatás - nevelés gyakorlatában nagyobb arányban kell szerepeltetni a kortárs gyermekirodalom alkotásait. " A gyermekirodalom magán viseli nemzeti irodalmunk jellegzetességeit, ezáltal válik irodalmi hagyományaink hordozójává. Mivel tematikájában és művészi eszközeiben figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait, nagymértékben hozzájárul a gyerekek irodalmi műveltségének megalapozásához. Kellő szakmai hozzáértéssel az esztétikai és erkölcsi nevelés eszközévé válhat a tanító kezében" - írja Makkai Kinga A jó gyerekkönyv ismérvei című írásában, s én teljesen egyetértek vele. /in: Barabás László (szerk.) Iskola a magasban, iskola a mélyben – 20 éves a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző főiskola, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2010., 148-156. o./ 

Kisebbik gyermekem korosztályának (12 éves) tipikus képviselője. A számítógép - telefonhasználat kérdése örök vitatéma minálunk. A polcokon talál klasszikus ifjúsági regényeket, amelyeket én párás szemmel évről - évre újra olvasok (vagy olvasnék, ha lenne időm), ám a lányomnál minden próbálkozásom hiábavaló, felolvasás ide vagy oda - nem segít. De volt olyan könyv, amelyet két nap alatt elolvasott. Nem az iskolában találkozott vele, nem is tőlem kapta, barátaitól hallott róla. Tehát nem igaz, hogy a mai gyerek nem szeret olvasni. Egyszerűen annyi inger éri, hogy alig tud eligazodni ebben a világban, s az ingerek közül nem a könyvtár - könyvesbolt - író - olvasó találkozó, stb. reklámja/hatása a legerősebb. 

Nem hiszem, hogy tudom a megoldást. Sok pozitív próbálkozással találkozunk a kiadók, tanulmányi versenyek, könyvtárak környékén. Saját gyakorlatomban nagy sikere van a megzenésített irodalomnak. Az olvasás mellett a zene az a művészeti ág, amelyik segítséget nyújthat felnőttnek és gyermeknek az érzelmi világban való eligazodáshoz. Látjuk a fiatalokat a fülhallgatóval - imádják a zenét. Nagyon jó feldolgozások vannak a mai "sztároktól" is. Nem tartom szentségtörésnek, ha Petőfit vagy Csokonait így ismeri meg a gyermek. A lényeg az élmény és az érzelem!

 És hiszem, hogy a mai fiatalok ugyanúgy éreznek, ahogy mi gyermekkorunkban, csak nem Nemecsek Ernővel vagy Nyilas Misivel azonosulnak, hanem /ne adj Isten!/ Harry Potterrel, vagy a Ropi naplója főszereplőjével. Az ezekben az alkotásokban felvetett gondolatok, problémák gyökere ugyanaz, mint az un. klasszikusokban, s ha a gyerekeket ez érinti meg, ám legyen. Tegyünk róla, hogy tanítási órákon és azon kívül találkozzanak a tanulóink a kortárs irodalom képviselőivel, s később belső igényük legyen az olvasásra. Hiszen mindaz, ami az irodalom révén a gyermek személyiségébe beépük: a belső képalkotás kialakulása, az érzelmi intelligencia fejlődése, a szókincsbővülés, a szövegértés képessége - tehát az anyanyelvi kompetencia elemei, a fejlődést követő sikerélmény nyomában kialakuló önbizalom, a feszültség kezelésének, a szocializációs képességnek a fejlődése igazolja, hogy az olvasóvá nevelés fontos feladat, s nem csak az alsó tagozat, ill. a magyar szakos kollégák feladata.

Az olvasóvá nevelés is - mint általában a nevelés - leghatékonyabb eszköze a hitelesség. Csak akkor tudunk példát adni tanítványainknak, ha a pedagógusok, pedagógusjelöltek is olvasnak: szaktudományos, ismeretterjesztő írás, szépirodalom, krimi vagy romantikus történet - a lényeg az olvasás. "Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." /Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 2.  Park K. 1999. 126. o)

Kocsis Gáborné Nagy Csilla: Miért hasznos az olvasás?

Az olvasás sajnos nem feltétlenül tartozik napjaink ifjúságának kedvenc időtöltései közé. A többség a kötelezőkön kívül alig, vagy egyáltalán nem olvas könyveket, a "valamit" olvasók jelentős része pedig általában olyan műveket választ, melyek nem, vagy csak részben fejlesztik személyiségüket.

 A fiatalok ma már annyira türelmetlenek nagyon sok tekintetben, hogy egyszerűen képtelenek arra, hogy olykor-olykor „leálljanak”, és elolvassanak egy könyvet. Nem tudnak egy órácskát egy helyben ülni egy igazán jó könyvvel a kezükben, mindig attól tartanak, hogy valamiről lemaradnak.

A családi háttér sokat számít. Ha nincs könyves környezet, ha nem látja otthon a gyerek, hogy a szülők is olvasnak, az a példa lesz a követendő.

A betűkhöz, könyvekhez való viszonyulás szempontjából sem mindegy, hogy a szülő hogyan ismerteti meg gyermekével az olvasás világát.

 „Olvasónak nem születik az ember; az olvasóvá válás nevelési folyamat eredménye, s itt kell keresni a baj okát. Nem éri a gyerekeket kellő számban olyan hatás, amelyre igazán elkezdenének olvasni. Ki a hibás? A szülő? Aki a kezdetek kezdetén nem mesélt eleget a gyerekének, mert nem ért rá? A pedagógus? Aki a tanterv előírásainak teljesítése közben képtelen volt időt szakítani arra, hogy olvasásra ösztönözze a tanulót? Ne a bűnöst keressük, hanem a megoldást!” (Tóth Tibor)

         Forrás: http://starity.hu/magazin/19419-a-konyvek-es-a-fiatalok-viszonya/#ixzz4MzJhUJuu

 Vekerdy Tamás gyermekpszichológus  szerint: „ A hallott mesével indul az olvasóvá nevelés. Nem lesz jó olvasó az, aki nem hallgatott elég mesét. A sok mesét hallgató gyermek későbbiekben is jó – értő és élvező – olvasóvá lesz. Az olvasóvá váláshoz azonban szükség van arra is, hogy a gyermek kiskorában könyvet olvasó embereket – szülőket, pedagógusokat – lásson maga körül!”    

 Forrás http://olvasovanevels.gportal.hu/gindex.php?pg=33581231

„Az otthoni alapozás meghatározó jelentőségű, de ez egyúttal a magyartanítás korlátjaira is fölhívja a figyelmet. Ezt tudomásul kell vennünk nekünk, magyartanároknak is. A verbális képességek, az önkifejezés képessége, a problémamegfogalmazás képessége mind-mind hallatlanul fontosak ahhoz, hogy jól olvasson egy gyerek, de ezen képességek fejlődése az olvasás következménye is lehet…

…..mire való egyáltalán az olvasás, azaz mit veszítünk akkor, ha az olvasást elveszítjük. Az emberekben hajlam van a belső látásra, belső hallásra, belső képzeletre, amit az olvasás hallatlanul gazdagíthat. Az olvasás a belső tudati, érzelmi működésre hat. Ennek elvesztése valóban belső leszűkülést okoz.”

       forrás:ofi.hu/tudastar/olvasova-neveles

 

Miért fontos, hogy olvasson egy mai gyermek?

Az olvasás fejleszti az elmét.

Az írott szavak megértése egy mód, hogy az elménk fejlődjön. Ha gyerekeket tanítunk olvasni, az segít nekik abban, hogy fejlődjön a nyelvi készségük. Ha az elménket egy izomnak tekintjük, akkor ezt az „izmot” olvasással is tudjuk mozgatni, mely által növekszik „tömege”.

Az olvasás segít új dolgokat felfedezni.

 Aki jól, és hatékonyan olvas, az az óriási információ áramlásból ki tudja választani a számára fontos dolgokat, hasznosítja azokat, előnyére tudja fordítani az olvasottakat.

Az olvasás fejleszti a képzelőerőt.

Az olvasás segítségével bárhova-térben és időben- el lehet jutni, bármit meg lehet tenni, képzeletben bárkivé, bármivé lehet válni. Akik nem olvasnak, képtelenek mindezt megtapasztalni.

Az olvasás fejleszti a kreativitást.

Olvasás közben olyan széleskörű tudásbázissal töltődik fel az elme, amelyeket később előhívva, összegyúrva, ötvözve, új dolgok létrehozásában, az alkotásban segít.

Az olvasás fejleszti a koncentrációt.

Az agyműködést igénybe veszi az olvasás. Segít indokolni, magyarázni, megérteni mindazt, ami számunkra egyelőre ismeretlen. A történet magával ragad, figyelni, összpontosítani kell, különben érthetetlenné válik az olvasott mű.

Az olvasás segítségével fejlődik a memóriánk.

A rendszeres, napi szintű olvasás edzi az agyat. A keresztrejtvény fejtéséhez, ami például segíti elkerülni az Alzheimer kórt, széleskörű olvasottság, nagy szókincs szükséges.

Az olvasás növeli az önértékelést.

A sok olvasás nemcsak a memóriát fejleszti, hanem egyfajta büszkeséggel, jó érzéssel tölti el az embert, ami segít az önbizalom erősödésében.

Akik gyengén olvasnak, sok esetben önbizalom hiányosak. Bizonytalanok egyéb képességeikben, mert nem tudják értelmezni az olvasottakat, nehezen igazodnak el a betűk világában.

Az olvasás fejleszti a szókincsünket.

Olvasáskor egy sor olyan szót használunk, amit hétköznapi nyelvünkben nem. Óriási különbségek alakulhatnak ki például a meseolvasás-hallgatás hatására. Akinek sokat olvasnak a szülei, 5-6 éves korára legalább ötször-hatszor nagyobb lehet a szókincse, mint rajzfilmeken cseperedő kortársaiké.

Minél több jelentését ismerjük egy szónak, megismerjük annak helyes használatát többféle szövegkörnyezetben, annál pontosabban tudjuk azt megfogalmazni, amit valójában szeretnénk elérni.

Fejleszti a kommunikációs készséget.

Az olvasás során a bővül a szókincs. Minél több szófordulat van birtokunkban, annál inkább ki tudjuk fejezni azt, amit igazából szeretnénk. Pontosabban fogalmazhatjuk meg mondanivalónkat, elkerülhetjük a félreértéseket.

A szavaknak ereje van!

Szavakkal közlünk, melyek képesek megváltoztatni életünket. Az olvasás segít abban, hogy tisztában legyünk a szavak erejével. Ezzel képesek lehetünk hatást gyakorolni környezetünkre. Nem mindegy, hogy leírt, kimondott, olvasott szavainkat hogyan értelmezik.

Akinél a tudás, annál a hatalom.

A keveset olvasó, tájékozatlan emberek könnyebben irányíthatóak. Nem tudnak utánanézni a hallott állítások valódiságának. „Hallomásokra” támaszkodnak, az érzelmeiken keresztül becsapottakká válhatnak.

Az olvasás fejleszti a logikai készséget.

Az olvasás során felfedezhetjük az ok okozati összefüggéseket, több szempontból ráláthatunk a történésekre, figyelembe véve a különböző szereplőket/ki, miért, mit tesz/. Lehetőség van értékelni a történteket, következtetéseket levonni, tapasztalatokat szerezni.

Az olvasás segít az alkalmazkodásban.

A mindennapok történései eredményezhetnek szorongást, feszültséget. Amikor a megoldásra váró problémánkhoz hasonló történetet olvasunk, a történeten keresztül feldolgozhatjuk az eseményt, segítséget, tanácsot, talán megoldást is kaphatunk. Vigaszt nyújthat, hogy nem egyedüli a problémánk. Csökkenhet a feszültség, helyreállhat a lelki egyensúly.

Az olvasás segít a hallgatás megtanulásában.

Kevesen tudnak igazán hallgatni, figyelni a másik emberre. Ez könnyen okozhat komoly félreértéseket. Az olvasás segíthet abban, hogy a figyelem koncentrálódjon mások mondandójára, ha másvalaki-akár könyv formájában- kommunikál velünk.

Az olvasás egy jó buli!

Minél több érdekes, szórakoztató könyv kerül a könyvespolcunkra, annál inkább úgy érezzük, hogy érdemes és érdekes olvasni!

Intézmények bemutatkozása

Hírlevél

Iratkozz fel Te is, hogy értesülj legújabb híreinkről és eseményeinkről!

Kapcsolat

A honlap működésével kapcsolatos információt az alábbi elérhetőségeken kérhetsz:

  • Telefon: 06/42-508-720


Ön itt van: Főoldal Hírek