Tudásháló

Kelemenné Felleg Edit: Csak az ember olvas

Márai Sándor gondolatát választani az olvasásról szóló cikk címének elég közhelyes megoldás.

Vagy mégsem? Játsszunk el a szavakkal! Az ember csak olvas? Egyáltalán az EMBER OLVAS? 

Természetesen az ember nem csak olvas. Érez és együttérez, szeret és gyűlöl, segít vagy cserbenhagy, old és köt, életet ment és gyilkol. Az ellentétekkel az emberi élet sokszínűségét szeretném bemutatni. És rámutatni arra, hogy nem mindegy, emberi mivoltunkat hogyan éljük meg. Meggyőződésem, hogy ha OLVAS AZ EMBER, akkor emberibb, együttérzőbb, megértőbb lesz, olyan teremtmény ezen a veszélyben lévő Földön, amely nem "sárkányfog-vetemény", hanem a létezés diadala. Olyan lény, aki észreveszi, értékeli, védi és teremti a szépet. Olyan lény, aki az elesettet felemeli, és nem a mélybe taszítja. Olyan lény, aki élete végén derűsen búcsúzik ettől a világtól, mert tudja, hogy amit alkotott, az jó, és akik tovább élik az életet, azok is jók. Olyan lény, aki tényleg kiemelkedik az élőlények sorából, mert EMBER.

Általános iskolai tanár vagyok, magyar - történelem szakos. Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket tanítok. Tanítványaim között kevés (hiányzik?) az olvasó. Az okokat megfejteni - erre nem vállalkozom. Okoljuk a digitalizált világot, a médiát, a reklámokat, a szülői elhanyagolást, stb. Ezek mind közrejátszanak több - kevesebb arányban. A következményekkel nap mint nap szembesülök: tanulási, szövegértési nehézségek, a kudarcokból születő agresszió, tájékozatlanság s az ebből fakadó félreértések, befolyásolhatóság, önzés, a szolidaritás hiánya, a gyengék, mások kigúnyolása, tiszteletlenség - hogy csak a legfájóbbakat említsem.

Mennyi ebből az én felelősségem? Sok! Lehetőségem? Nem elég. Nagyon szeretek felolvasni a gyerekeknek. Verset, mesét, novellát, regényrészletet. A felolvasás nekem is és nekik is élményt szerez. Szeretjük. Elrepülünk térben és időben, szörnyülködünk, álmélkodunk, nevetünk vagy szomorkodunk. Együtt. Soha annyi figyelmet nem kapok, mint amikor egy jó szöveget olvashatok nekik.  

 

De - és jöhetnek az untig ismételt problémák: nincs elég idő, szorít a tantervi követelmény, elavultak, régiek a szövegek, ennek a korosztálynak nehezen érthető, sokszor meg kell szakítani vagy ki kell egészíteni a felolvasást szómagyarázatokkal, fejleszteni kell az olvasástechnikát, ezért a tanulókat kell olvastatni, fel kell készíteni a középiskolára.

Ez sajnos mind igaz. Mégis úgy gondolom, hogy főleg az én helyzetemben lévő pedagógusnak időt kell szakítani a felolvasásra. Ha pár percre is, de élményt kell nyújtanom a gyerekeknek. Olyan érzésekkel, sorsokkal megismertetnem őket, amelyhez szűk kis világukban nem férnek hozzá. 

„Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermeknél kell kezdeni.” (Benedek Elek). Hogyan fogjunk tehát hozzá? Az olvasóvá nevelés fontossága több fórum, megbeszélés témájaként szerepel. Az előadók, hozzászólók elmondják, hogy a mai fiatalok keveset vagy egyáltalán nem olvasnak, hogy a modern technikai fejlődés termékei mellett nem értékelik a könyvet, nem beszélve a funkcionális analfabetizmus elterjedéséről. A legújabb PISA-felmérések szerint a magyar fiatalok 40 ország között az alsó harmadban állnak a szövegértés tekintetében. Ezért olvassunk és olvastassunk sokat!

De nem mindegy, hogy milyen könyvet, szöveget adunk a gyermek kezébe, vagy hallgattatunk meg vele. Meggyőződésem, hogy az iskolai oktatás - nevelés gyakorlatában nagyobb arányban kell szerepeltetni a kortárs gyermekirodalom alkotásait. " A gyermekirodalom magán viseli nemzeti irodalmunk jellegzetességeit, ezáltal válik irodalmi hagyományaink hordozójává. Mivel tematikájában és művészi eszközeiben figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait, nagymértékben hozzájárul a gyerekek irodalmi műveltségének megalapozásához. Kellő szakmai hozzáértéssel az esztétikai és erkölcsi nevelés eszközévé válhat a tanító kezében" - írja Makkai Kinga A jó gyerekkönyv ismérvei című írásában, s én teljesen egyetértek vele. /in: Barabás László (szerk.) Iskola a magasban, iskola a mélyben – 20 éves a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző főiskola, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2010., 148-156. o./ 

Kisebbik gyermekem korosztályának (12 éves) tipikus képviselője. A számítógép - telefonhasználat kérdése örök vitatéma minálunk. A polcokon talál klasszikus ifjúsági regényeket, amelyeket én párás szemmel évről - évre újra olvasok (vagy olvasnék, ha lenne időm), ám a lányomnál minden próbálkozásom hiábavaló, felolvasás ide vagy oda - nem segít. De volt olyan könyv, amelyet két nap alatt elolvasott. Nem az iskolában találkozott vele, nem is tőlem kapta, barátaitól hallott róla. Tehát nem igaz, hogy a mai gyerek nem szeret olvasni. Egyszerűen annyi inger éri, hogy alig tud eligazodni ebben a világban, s az ingerek közül nem a könyvtár - könyvesbolt - író - olvasó találkozó, stb. reklámja/hatása a legerősebb. 

Nem hiszem, hogy tudom a megoldást. Sok pozitív próbálkozással találkozunk a kiadók, tanulmányi versenyek, könyvtárak környékén. Saját gyakorlatomban nagy sikere van a megzenésített irodalomnak. Az olvasás mellett a zene az a művészeti ág, amelyik segítséget nyújthat felnőttnek és gyermeknek az érzelmi világban való eligazodáshoz. Látjuk a fiatalokat a fülhallgatóval - imádják a zenét. Nagyon jó feldolgozások vannak a mai "sztároktól" is. Nem tartom szentségtörésnek, ha Petőfit vagy Csokonait így ismeri meg a gyermek. A lényeg az élmény és az érzelem!

 És hiszem, hogy a mai fiatalok ugyanúgy éreznek, ahogy mi gyermekkorunkban, csak nem Nemecsek Ernővel vagy Nyilas Misivel azonosulnak, hanem /ne adj Isten!/ Harry Potterrel, vagy a Ropi naplója főszereplőjével. Az ezekben az alkotásokban felvetett gondolatok, problémák gyökere ugyanaz, mint az un. klasszikusokban, s ha a gyerekeket ez érinti meg, ám legyen. Tegyünk róla, hogy tanítási órákon és azon kívül találkozzanak a tanulóink a kortárs irodalom képviselőivel, s később belső igényük legyen az olvasásra. Hiszen mindaz, ami az irodalom révén a gyermek személyiségébe beépük: a belső képalkotás kialakulása, az érzelmi intelligencia fejlődése, a szókincsbővülés, a szövegértés képessége - tehát az anyanyelvi kompetencia elemei, a fejlődést követő sikerélmény nyomában kialakuló önbizalom, a feszültség kezelésének, a szocializációs képességnek a fejlődése igazolja, hogy az olvasóvá nevelés fontos feladat, s nem csak az alsó tagozat, ill. a magyar szakos kollégák feladata.

Az olvasóvá nevelés is - mint általában a nevelés - leghatékonyabb eszköze a hitelesség. Csak akkor tudunk példát adni tanítványainknak, ha a pedagógusok, pedagógusjelöltek is olvasnak: szaktudományos, ismeretterjesztő írás, szépirodalom, krimi vagy romantikus történet - a lényeg az olvasás. "Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." /Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 2.  Park K. 1999. 126. o)

Intézmények bemutatkozása

Hírlevél

Iratkozz fel Te is, hogy értesülj legújabb híreinkről és eseményeinkről!

Kapcsolat

A honlap működésével kapcsolatos információt az alábbi elérhetőségeken kérhetsz:

  • Telefon: 06/42-508-720


Ön itt van: Főoldal Hírek Kelemenné Felleg Edit: Csak az ember olvas