Tudásháló

Tehetség és pálya (Billy Elliot – Universal Focus, Egyesült Királyság, 2000)

Adott egy tizenéves fiú Anglia egy olyan bányavidékén, ahol a bányabezárások miatt a sztrájk és az erőszak mindannapos dolog. Az események a település és a környék valamennyi lakosát érintik. Általános a pénztelenség és az elkeseredettség. A fiú apja és bátyja szintén részt vesz, sőt táplálója a sztrájknak. A velük élő nagymama állandó gondoskodást és felügyeletet igényel. Az édesanyát rég elvesztették.

Az édesapa mindent megtesz, hogy a legkisebb ne vegye észre, amit nem muszáj, de lehetetlen nem érzékelni az elfojtott dühöt, a szomorúságot, a lehetetlen helyzeteket. Az iskolában nincs különösebb esemény, bokszórákat vesz, kortársakkal van. Egy igazi barátja létezik, aki azonban maga is most fedezi fel különcségét, az azonos neműek kedvelését.

Élete akkor vesz fordulatot, amikor a bokszórát a lányok balettórája mellé teszik. Az áthallatszó zene és a lányok tüllszoknyája vonzza a fiú tekintetét. Valami olyat fedez fel magában, ami megállíthatatlanul zubog végig az erein, testén, agyán: a zene, a tánc, mégpedig a balett. Maga sem tudja megfogalmazni, miért akarja azt csinálni, de úgy érzi, repül és minden elfelejt, ha táncolni kezd. Jár keze, lába, ugrik, zsong, libben, dobbant, pörög, mintha a felgyülemlett feszültséget kirázhatná magából. Szerencsére van egy tanárnő, aki felismeri, hogy nem hóbortról, nem lányokkal való ismerkedésről van szó pusztán. Látja, hogy – bár teljesen képzetlen – ízig-vérig talentumról van szó, aki szenvedélyes, motivált, van akaratereje. S titokban edzeni kezdenek, a tanárnő a Királyi Balettintézetbe szeretné bejuttatni. Ehhez azonban a felvételin teljesíteni kell. Szintén szerencsés alakulása a dolgoknak, hogy a barátja nem lepődik meg, nem kérdez, nem protestál, csak elfogad. Sőt ő az, aki bátorít.

Persze – ahogy lenni szokott – a titok nem titok többé. A bányász férfiak közössége természetesen tilt, parancsol, utasít, nem azért fizet, hogy lánynak öltözzön egy fiú stb. Közben kiderül, a gyerek anyai ágon hozta a zene imádatát. Édesanyja zongorázott, nagymamája maga is balettozott. A fiút ezért nem lehetett eltántorítani, a tanárnő pedig igyekezett a család lelkére beszélni. Az apa akkor adja meg magát, amikor látja fia felszabadultságát, minden legyőző akaratát, megszállottságát tánc közben. Feláldozza az utolsó családi ékszereket, hogy a fiú eljuthasson a londoni felvételire. Az elnyert ösztöndíj a családi kapcsolatokra is hatással van, lebontja a gátakat apa és fia között, és sok év után a szólótáncos karrier kárpótolja az apát is.

A történet pontról pontra ráilleszthető a Czeizel-féle tehetség modell darabjaira.

A fiú általános értelmi képességekkel rendelkezik. Bár nem tudunk meg sokat az iskolai teljesítményről, de nagy valószínűséggel azzal nincs gond, vagy nincs nagyobb gond, mint általában a kortársakéval. Annál is inkább, mivel nem járna külön bokszórákra, ha a tanulással kellene egyébként foglalkoznia.

Rendelkezik egy speciális képességgel, egy elsöprő szenvedéllyel, amelyet a táncban él meg.

Kreativitását semmi sem jelzi jobban, minthogy bárhol és bármikor elő tud állni különböző mozdulatokkal, bármiből táncparkettet tud elképzelni, bármilyen eszközt fel tud használni tánctudása megmutatására.

Továbbá él benne az akarat, hajtja előre az, hogy megismerje a balett mozdulatait, nem lehet őt kizökkenteni, eltántorítani attól, amit már megragadott.

Már ezen fenti tulajdonságok közös metszete is sejtetné, hogy valamifajta talentumról van szó. A szakemberek mégsem elégednek meg ennyivel. Hiszen ha ki is mondjuk, hogy a fiú tehetséges, mi jön ezután. Nem elég megállapítani azt, ha megtettük, utána valamifajta gondozás, fejlesztés kell, hogy a lehető legtöbbet kihozhassa magából.

Fel kell tárni, melyek a hátráltató és a segítő tényezők az életútján. A család és a társadalom egyértelműen ellene van. Egy olyan világban, ahol a megélhetés az elsődleges, ahol a férfi erények dominálnak, ahol hiányzik az anyai finomság és megértés, nehezen elképzelhető a művészi kibontakozás.

A kortárscsoporttal feltehetően ugyanez a helyzet, bár erről nem kapunk kielégítő képet. Az egyetlen barát, aki támogatóan lép fel, maga is a „furcsa” teremtmények közé tartozik. Mégis egyedül is képes bátorítani, segíteni a fantázia szabad szárnyalását, sőt ő maga is aktívan részt vesz a kivitelezésben.

Magáról az iskoláról, az ott folyó munkáról, a lehetőségekről nem sokat tudunk, nagy valószínűséggel teszi a dolgát, dicséri a jót, fejleszteni próbálja a rosszat, s igyekszik nem tudomást venni a körülötte zajló eseményekről. A tánctanárnő szerepével ismerkedünk csak meg, de ez épp elég ahhoz, hogy egy életet a jó irányba tereljen. Az ő pszichológiai és pedagógiai érzéke, amivel a fiút kezeli, a bátorsága, amivel az apa felé közeledik, az elkötelezettsége, hogy különórákat ad pénz nélkül, és a reménye, mert lát maga (értsd a fiú) előtt egy jövőt, hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyszerűen csak meglévő tulajdonságok kibontakozhassanak.

Czeizel kiválóan rátapintott arra, hogy mindez semmit nem ér, ha a sors közbeszól. Márpedig közbeszól. A történetben sorolhatnánk a sors megnyilvánulásait:

-          meglátja azt a balettórát,

-          olyan barátja van, aki „felveszi a ritmust”,

-          talál egy olyan tanárt, aki felvállalja a mentori szerepet,

-          a családtagok meggyőzhetők,

-          a felvételi bizottság tagjai valóban a tehetséget keresi, s magatartási problémája és képzetlensége miatt nem utasítják el.

Nem igaz tehát, az a sokáig tartott elgondolás, hogy a tehetség utat tör magának. Csak ebben a történetben öt sorsfaktor és négy körülmény bármikor megszakíthatta volna a folyamatot. A kérdés az, mivel lehetne ezek számát csökkenteni, kivételes esetben megszüntetni?

1.      Jó, ha az iskolában létezik tehetséggondozás. Nem feltétlenül egy programról van szó, hanem arról a hozzáállásról, amely észrevesz tehetségeket. Szerencsés esetben vannak képzett pedagógusok ezen a téren. S tudják, hová kell irányítani a tanulót. Ez aztán még távolabb vezet: elkötelezett vezetés, szülői kapcsolattartás, támogatás a diákoknak, hogy eljussanak például ilyen felvételikre, pénzügyi lehetőségek annak megteremtésére, hogy minél többet tapasztaljanak a diákok, eszközök legyenek stb.

2.      Mentori hálózat megteremtése. Nem feltétlenül azonos az iskolai tanárokkal. Olyan emberek, akik felruházottak mindazzal a kurázsival, amely hozzásegítheti a gyereket és a családot, továbbá az iskolát a legjobb eredmény eléréséhez. Aki egyrészt foglalkozhat szakmailag a tanulóval, de lehet, hogy csak mediátor szerepet játszik a rendszerben.

3.      A társadalom (és ebben benne van a család is) folyamatos fejlesztése annak érdekében, hogy felismerje és elismerje a megnyilatkozó tehetséget, széles látókörűvé nevelni a közösséget, s ha ő maga nem boldogul, tudja, hol és hogyan kell segítséget kérni.

Intézmények bemutatkozása

Hírlevél

Iratkozz fel Te is, hogy értesülj legújabb híreinkről és eseményeinkről!

Kapcsolat

A honlap működésével kapcsolatos információt az alábbi elérhetőségeken kérhetsz:

  • Telefon: 06/42-508-720


Ön itt van: Főoldal Karrierépítés Tehetség és pálya (Billy Elliot – Universal Focus, Egyesült Királyság, 2000)